ezáltal tényleg segítek magamon? azt teszem, amit szeretném, hogy velem tegyenek...írja a Biblia is. de biztos nem így. bűntudat a háttérben? valamit így akarok jóvátenni? talán a haragot, amiért használnak? reakcióképzés, whatever...
sajnálom a másikat, ezért hagyom, hogy bántson. előfeltevésem ilyenkor, hogy én már előzőleg bántottam őt? igen, amikor már ilyen kihasználó módon áll hozzám, az az érzésem, hogy szegény elvették az önbecsülését. és hogy nekem módomban állna visszaadni neki. valóban módomban állna? valóban képes vagyok rá?
erre a terapeuták képesek, indulatáttétellel, mondjuk, meg kurva sok pénzért. szóval a másik projektív identifikációs módszere... én veszem fel a kesztyűt?
és ha elkezdek beszélni, hogy ugyan szálljon már le rólam? végképp gonosz vagyok. gonosz módon megsemmisítem, beolvasok neki, mint a rosszindulatú lányok a tévében, akik direkt akadályozni akarják a főszereplőt. nincs rá indítékuk, vagy kidolgozott karakterük, annyi a szerepük, hogy vegytisztán annak az ellentétét csinálják, ami a főszereplőnek jó. utána meg elbuktatják őket, aztán ennyi. de az egésznek nincs semmi dinamikája, tök irracionális.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.